Napi Zene

Mindegyik szám a maga nemében tökéletes. Csak nehéz elhinni hogy egy zenekar készítette őket és hogy valóban ezek egy albumon szerepelnek... A címben szerepeltek mind igazak. Hallgassátok csak végig!

United States of Eurasia

Undisclosed Desires

Exogenesis - Symphony Part I

The Resistence

Mára egy remek minimal mix mindenidők egyik legjobb popszámából:

Depeche Mode - Enjoy the Silence (Timo Maas Extended Remix)

A Rock'n'Roll szcéna egyik megkerülhetetlen és természetesen kellően kibírhatatlan figurája Iggy Pop. Azthiszem senkinek nem kell magyarázni, hogy ki ő és mit tett le az asztalra. Aki esetleg nem tudná, annak itt van 3 sláger a legnagyobbak közül. Ugye, hogy felejthetetlen? Ja és még mindig nyomja, hiába van már bőven 60 fölött az öreg!

The Passenger

Lust For Life

I Wanna Be Your Dog

Aki szeretne nemzetközileg is eladható magyar popzenét hallgatni annak ajánlom az ismét feltűnt (és természetesen ismét teljesen megújult) Anima Sound Systemet. Szerintem ez a szám kifejezetten jóra sikerült. Itt amúgy van egy kis interjú Prieger Zsolttal az Anima agyával.

Switch Me On

Most, hogy vége a fesztiválszezonnak ideje kicsit lazítani, és 150 db-es élőzene helyett, kicsit halkabb, nyugisabb zenéket hallgatni. Ennek fényében folytatnám a lazulós popslágerek sorát.

Elsőként egy szerintem mindenki által ismert, és bizony sokak által biztos halálrakeresett dal következik. Az előadó Jose Gonzalez, a szám pedig a Heartbeats, amit mindenki jól ismer a remekül eltalált gumilabdás Sony reklámból. Most próbáljatok meg a zenére koncentrálni inkább :)

Jose Gonzalez - Heartbeats (Sony Bravia)

A másik szám szintén elég híres lett. A nem is olyan régen bemutatott kiváló Woody Allen film, a Vicky, Christina Barcelona főcímdala volt. Nem véletlenül. A film hangulatához is remekül illett, és valóban olyan kis játékos, imádnivaló és spanyol katalán, mint amilyen Barcelona is. Az utóbbi hetekben volt szerencsém arra járni, és bizony annak a csodálatos városnak a hangulata a legnagyobb örömömre azóta is "kisért". Ne hagyjátok ki! Feltétlenül el kell menni! Csak aztán nehogy túlzottan rabul ejtsen, mint sokakkal tette már!

Guilla y los Tellarini - Barcelona

Itt egy másik verzió is, ha valaki szép képeket nézegetne inkább a városról:

A közelmúltban ismertem meg a Zeep nevű együttest, akiknek a zenéje egyből megragadott. Mostanában nem tudom megunni az egyszerű (többnyire akusztikus) latinos, bossa novás slágeres "popzenéket" Egyszerűen jobb hangulatom lesz ha ilyeneket hallgatok. A fő hangsúly itt is a feszes gitáralapokon és persze egy varázslatos hangú énekesnőn van. Laza... :)

Keep an Eye on Love

Akkor itt van még két zseniális jazz standard a mai napra.A 60-as évek egyik legnagyobb jazzlegendája, Dave Brubeck a Take Five című szerzeménynek köszönhette talán elsősorban az ismertségét. Nem csoda. Szerintem ez lett minden idők egyik legjobb jazz száma. Egyszerűen megunhatatlan, mégis egyszerű alap 5/4-es lüktetéssel és szédítő szaxofon szólókkal. Igazi populáris jazz. Ismét kiraktam egy nagyon izgalmas átértelmezést is a legjobb magyar acapella csapattól, vagyis a Bolyki Brotherstől. A másik standard ami szintén benne van az 5 legjobb jazznóta között (legalábbis nálam) az All The Things You Are című. Két verziót töltöttem fel ebből is. Az egyik Keith Jarrett szenvedélyes előadásában a másik pedig egy akusztikus gitáros feldolgozás ami egy kicsit lassabb. Szerintem ez a lassabb tempó sokkal jobbani llik a dalhoz. Jobban ki lehet bontani a dallammenetet és a folyamatos hangnemváltás is könnyebben követhető.

Szép napot mindenkinek! Ja és értelemszerűen a hajtás után van mindkét számnak a másik verziója is....

Dave Brubeck - Take Five

All The Things You Are  akusztikusan. (az előadó nem tudom ki)

Ez történik mikor egy ilyen...

...basszusgitáros zseni unatkozik otthon és leül a kis stúdiójában a számítógép a keverőpult elé, összedob mondjuk egy keményvonalas jungle drumandbass vagy akármilyen elektronikus alapot és arra kezd el jammelgetni ugyanígy...

Hello Meow (Live)

Ő nem más mint Squarepusher, aki a Sziget utolsó napján fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. A módszere egyszerű. A kis stúdiójában összeállít magának mindenféle beteg, egyáltalán nem mainstraimnek mondható elektronikus alapot, és ahelyett, hogy egy dallamhangszeres embert felkérne hogy játsszon rá valamit mondjuk a szaxofonjával, ahogy azt rengeteg dj is teszi, ő a basszusgitárjával kezd el virtuóz módon igencsak komoly és gyakran kissé követhetetlen dallamokat játszani. Hihetetlen izgalmas egyveleg jön ki belőle. Ez a zene teljes figyelmet és türelmes füleket követel, hiszen általában nehéz kibogozni, hogy valójában mi is történik és mit is akar elérni az előadó. Azthiszem a Sziget legegyedibb és egyik legizgalmasabb előadása lesz ez. Elektronikus zenével foglalkozó vagy azért rajongó embereknek kötelező program!

Hajtás után még van két videó.

Gondoltam egy kicsit felélesztem a jazzes vonalat és néhány általam nagyon kedvelt jazz standardet kiemelek és írok róluk pár bejegyzést. Mert ezek nem véletlenül lettek világszerte híres számok, amiket minden rendes jazz zenész az elsők között tanul meg. Igen. Ezek a nagy legendák által kreált, tipikus jazz nóták, standerdek, amik megunhatatlanok, és mindegyiknek millió számra vannak feldolgozásaik, illetve minden este különböző klubokban még legalább ugyanannyi feldolgozás csendül fel és okoz örömet a műkedvelő közönségnek. A Standardek gyakorlatilag ugyanazt jelentik mint a slágerek a pop zenében. Sőt... néhány standardből egyenesen az is lett. Például itt van az első versenyző, amiből a US3 csinált egy világsikerű, a hip-hop,a  funky és a jazz keverékéből álló popslágert. A második szám nem annyira elterjedt, de legalább annyira jó mint az előző. A legendás trombitás Miles Davis egyik legnagyobb műve a So What című azóta is szerepel rengeteg világhírű jazz zenész repertoárjában, holott nekik bőven megvannak a saját számaik is, mégis rendre játsszák a nagyra tartott mester művét is koncertjeiken.

Herbie Hancock – Cantelope Island

US3 – Cantaloop

A Blu az MTV generáció egyik legfontosabb zenekara volt azt gondolom. Egyrészt ők azok akiknek az úgynevezett britpop műfajt a legtöbben kötik, illetve tényleg egy felejthetetlen dolgot tettek le az asztalra, ami annak a generációnak biztosan örökre megmarad az emlékezetében. Természetesen náluk is működött a szokásos forgatókönyv. Volt egy zseniális, ám mégis összeférhetetlen frontember Damon Albarn személyében. Később persze széthullott a zenekar és mindenkinek voltak más próbálkozásai több-kevesebb sikerrel (azért Albarnnak a Gorillaz eléggé bejött). Természetesen most, hogy már öregszenek a srácok, és nem sikerült visszatápászkodni a többi zenekarral a csúcsra újra összeálltak. Szerencsére csak koncertezni fognak, mert már nem akarnak közös dalokat írni. Ez egy remek hír, mert általában az ilyen újra összeállások már nem nagyon kecsegtetnek jó albumokkal, hiszen nyilvánvaló, hogy a pénzért csinálják azt amit csinálnak. Ígyhát mindenkinek megmarad a hobbizenekara, de azért bezsebelik a Blur neve alatt a koncertbevételeket szépen. Nincs is ezzel semmi gond. Én is ezt csinálnám. A közönség ráadásul boldog. Nos akkor íme néhány valóban felejthetetlen remekmű (elsőként a Song 2 azoknak akiknek még nem ugrott be, hogy melyik zenekarrol van szó, ugyanis ezt mindenki ismeri a középiskolás házibulikból):

Song 2

U2. Általában vagy utálják, vagy nagyon oda vannak érte az emberek. Én pont a kettő között vagyok. Sosem rajongtam érte igazán, de van néhány olyan száma ami egyszerűen zseniális és megunhatatlan. Be kell ismerni, hogy annak ellenére, hogy Bono tényleg az egyik legfurcsább frontember a világon, a zene általában nagyon a helyén van. Az is figyelemreméltó, hogy már legalább 25 éve húzzák az igát a srácok, és még mindig jönnek ki az újabbnál újabb anyagok. Úgyhogy le a kalappal. Hallgassátok meg ezt a pár számot. Szerintem mindegyik magával ragadó (legalább annyira amennyire emócionális is).

Where The Streets Have No Name

A Fun Lovin' Criminals az egyik legkomolyabb "újkori" funky-blues (+ egy kis hiphop ls jazz) zenekar. Remekül hozzák az igazi nagyvárosi faszagyerek hangulatot, amit a 70-es évek őszinte funkyjaiból ismerhetünk. Európaiként talán sosem fogjuk érteni ezt a feelinget igazán, de azért próbálkozni lehet vele... A legutóbbi lemezük környékén kicsit elmentek mexikói bevándorló zenébe (utolsó klip). Ez nekem annyira már nem jön be, de azért nem rossz. Magyarországon már legalább 5-ször léptek fel. Legközelebb érdemes lesz megnézni őket élőben is, bár ez inkább az a fajta zene amit az ember a sportcabriojában bömböltet a balaton Miami tengerpartján száguldozva...

Scooby Snacks

A Gotan Project egy kihagyhatatlan klasszikus. Az egyik legkomolyabb "világzenei" produkció amivel az utóbbi időben találkoztam. A Francia és Argentín származású zenészek mesterien keverik az underground zenéből táplálkozó, funkys, elektronikus, dubos alapokat a klasszikus argentín tangóval. Fantasztikus kreativitással és egy gyönyörű hangú énekesnővel pontosan ugyanazt a hangulatot teremtik meg, mint amit talán csak az igazi argentín lokálokban érzékelhet az ember manapság. Ha esetleg valaki azt gondolja, hogy sohasem hallhatta az ő zenéjüket, akkor mindenképpen nézze meg az első két klipet. Ezek ugyanis a leghíresebb számaik, melyek számtalan válogatásalbumon, filmekben, reklámokban is megjelentek már. De kik is ők? A tango XXI. századi nagykövetének tartott Gotan Project-et 1999-ben, Franciaországban hozta létre egy francia, egy argentin és egy svájci fiatalember. A tagok közül Philippe Cohen Solal a 90-es években filmzenéket komponált, és művészeti vezetőként dolgozott, majd 1996-ban megalapította Ya Basta nevű kiadóját melyen belül elkezdte ötleteit megvalósítani. A kísérletezések közben találkozott Christoph H. Müller-rel, akivel hol The Boyz From Brazil, hol Stereo Action Unlimited néven dolgoztak együtt.
Philippe Cohen Solal mindig is kedvelte a tangó-t, ami az utóbbi évtizedekben Párizsban éli reneszánszát. Argentínából az 50-es évek végén sokan menekültek el a katonai junta elől, közülük sok muzsikus telepedett le Franciaországban. Az emigránsok közé tartozik Eduardo Makaroff is, aki Solal-lal már évek óta tervezte a közös munkát.
A Gotan Project első kislemeze 2000-ben jelent meg, aminek sikere az alkotókat is meglepte. Azóta egyetlen egy komoly DJ repertoárjából sem maradhat ki a Gotan Project .
2001-ben készült el első albumuk, a La Revancha del Tango, ami hihetetlenül népszerűvé tette az együttest. Több százezer példányt adtak el belőle szinte azonnal, a lemez dalaiból számtalan remixet készítettek azóta különböző DJ-k.
2003-ban, a BBC Radio 3 World Music Award-on a Gotan Project-et választották a legjobb új zenekarnak.
Inspiration – Espiration címmel 2004-ben készítettek egy DJ Settet, mely addig ki nem adott dalokat és remixeket tartalmaz.
2005-ben, La Revancha del Tango Live címmel megjelent egy DVD, melyet Prisca Lobjoy készített, a Gotan Project turnéjáról.
Második nagylemezük 2006-ban jelent meg Lunático címmel, ami legalább olyan népszerű, mint az első volt. A dalokat Buenos Airesben rögzítették vendégzenészek közreműködésével.
Koncertjeik nagyon látványosak, hiszen a meghívott zenészek mellett táncosok és vetítés is színesíti. Nem véletlen talán, hogy legújabb lemezük egy koncertfelvételekből álló anyag.
A Gotan Project zenéje hallatlanul szenvedélyes és gazdag, és a tangó nekik köszönhetően ismét olyan népszerű, mint Astor Piazzola idejében volt.

Epoca

2009. Augusztus 19 21:30.. Sziget - Amfiteátrum-Pécs2010 Színpad. Érdemes jól a fejünkbe vésni ezt a dátumot és helyszínt, mert azthiszem ez lehet az idei nyár egyik legnagyobb zenei eseménye kis hazánkban. Nem, nem egy Sziget Nagyszínpadoos produkcióról lesz szó. Máshol bizony az lenne, de a Sziget arculatához kevésbé passzol mint mondjuk a Placebo (ami párhuzamosan lesz ezzel), úgyhogy a legendás szupersztár gitárművész, Al Di Meola mehet a kisszinpadra. Nem baj. Így azt gondolom sokkal hangulatosabb kis koncertet fogunk látni. Több esély lesz közelebb kerülni a színpadhoz és onnan nézni a mestert.  Íme egy rövid bemutatás a Wikipedia alapján. Ugye egyértelmű, hogy ez a koncert kihagyhatatlan lesz?!?

Al Di Meola (USA) fúziós jazz és latin jazz gitáros. A Bostoni Berklee College of Music tanulója volt, ahol maratoni gyakorlásairól ismerték. 1974-ben 19 évesen állt be Chick Corea (szerintem a ma élő jazz zenészek közül talán a legnagyobb zseni) fúziós csapatába, a Return to Foreverbe, ahol hihetetlenül gyorskezű szólógitárosként szerzett nevet magának. Két évvel később kiadta első lemezét, majd Land of the Midnight Sun és Elegant Gypsy albumaival tovább öregbítette hírnevét, mint rettentően sokoldalú fúziós gitáros. Azóta tucatnyi albuma jött ki, számos különböző megközelítéssel, klasszikus és elektromos hangszerekkel egyaránt. Akusztikus gitáron, mandolinon és gitárszintetizátoron is játszott lemezre dalokat. Al Di Meola leginkább megdöbbentően gyors játékáról híres, és sokszor kritizálják is, hogy több játékában a technika, mint az érzés (szegény...). Hosszú pályája során bebizonyította, hogy mindkettőhöz ugyanúgy ért. Továbbá képes dallamérzékét sebességtől vagy stílustól függetlenül megőrizni-ezt sok gitáros nem mondhatja el magáról. Termékeny karrierje stílusok széles skáláját öleli fel, a gyors géppuskaszerű skáláktól. az izgalmas, lírai dallamoktól a latinos melódiák tüzes szenvedélyéig. Az évek során seregnyi nagynevű művésszel koncertezett és dolgozott lemezen. Közülük a fontosabbak:Chick Corea, Luciano Pavarotti, Paco de Lucia, Paul Simon, Phil Collins, Santana, John McLaughlin, Larry Coryell, Steve Winwood, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Jaco Pastorius, Les Paul, Jean-Luc Ponty, Steve Vai, Frank Zappa, Egberto Gismonti, Jimmy Page, Milton Nascimento, Tony Williams, Stanley Clarke, Stevie Wonder, Irakere és sokan mások. Hatása felbecsülhetetlen, számos elismert gitáros jelöli meg hatásaként:Zakk Wylde, John Petrucci, Gus G stb...

És akkor néhány felvétel:

Al Di Meola & Paco De Lucia & John McLaughlin

A Plaid egy igazán zseniális koncepció. Különösen a Visual felelős Bob Jaroccal együttműködve. Egy olyan brit elektronikus zenei duóról van szó, akik fantasztikusan játszanak a zene, az effektek hangulatkeltő hatásaival. Tökéletes, elektronikus, néhol erősen jazzes témákkal építkeznek hosszú perceken át, amíg a hallgató azon veszi észre magát, hogy vége van a számnak? Máris? Hát igen... annyira belemerül az ember, hogy az idő repülni kezd. Főleg ha az ember a "klipeket", illetve a visualt és nézi mellé, teljesen bele tud zuhanni a dologba és magával ragadja egy fantasztikus érzelmi és vizuális kavalkád. Tehát, aki szeretne egy picit meditálni annak javaslom, hogy dőljön hátra és nézze végig mind a három videót. Garantáltan megéri...

Plaid & Bob Jaroc - End of era